HÜVELYI ORGAZMUS TÉVHITEK
A szexualitás az emberi lét természetes része. Nemcsak a szaporodás szempontjából létfontosságú, hanem támogatja az egyének közötti intimitás – és ezáltal az emberi kapcsolatok – fenntartását is, mely az evolúciós fejlődés legfiatalabb mozzanata és megtapasztalási lehetősége a túlélési mintákon túl: hisz a gyönyör megtapasztalása által felszabaduló vitalitás és elevenség az élethez való minőségi hozzájárulás és érték.
A valláskörnyezet téves viszonyulásai, valamint az ebből fakadó meggyőződései és következtetései erőteljesen meghatározták a társadalmi és kulturális hozzáállást a szexualitáshoz, melyre napjainkban még mindig a tabusítás és szexnegativitás jellemző.
A női szexualitás a női lét elismerésének hiányában, létjogosultságának megkérdőjelezése, és az alapvető szükségleti igényeinek elértéktelenítése miatt a mai napig is felfedezetlen, ezáltal vitatott és ellentmondásos nézeteket tükröző terület. A progresszív szemléletű tudományos kutatásokból fakadó felfedezések terjesztése a kollektív tévhitek miatt megkérdőjelezett és gyakran nem támogatott.
Ezért a hüvelyi gyönyöröd további kibontakozásához vezető fontos lépés, hogy tudatosítsd azokat a láthatatlanul befolyásoló tévhiteket, melyek öntudatlanul is megakadályozhatják az orgazmikus lehetőségeidhez való hozzáférésedet.
HÜVELY TÉVHITEK
- „A hüvely kitágul a gyakori szexuális tevékenységtől.” – A valóság az, hogy a hüvely rugalmas szövetekből áll, mely kifejezetten nagyfokú tágulásra és nyúlásra képes, ha megfelelő időben, izgalmi szinten és ellazultságban történik a behatolás, mely után bármikor képes visszaállni eredeti állapotába.
- „A hüvelyi váladékozás vagy szag a fertőzés jele.” – A hüvely természetes védelméhez és öntisztító mechanizmusához tartozik az, hogy váladékot termel, mely segíti az elhalt sejtek, baktériumok és egyéb szennyeződések eltakarítását. A hüvelyi váladék – fenntartva a savas pH-t – védőgátként működik, hogy megakadályozza a káros mikroorganizmusok behatolását és a fertőzések kialakulását. Emellett síkosítási funkciója is van, mely támogatja a szexuális választ és élvezetet.
- „Minden hüvellyel rendelkező egyénnek van szűzhártyája, mely elszakad és vérzik az első szex során.” – A valóság az, hogy a szűzhártya (hymen) egy olyan membrán, mely részben vagy teljesen fedi a hüvelynyílást, de nem azonos formában vagy vastagságban, és előfordulhat, hogy elszakad sporttevékenység vagy tamponhasználat közben.
- „Egy nagyobb méretű farok a hüvelyben nagyobb vagy mélyebb élvezetet nyújt.” – Az igazság az, hogy a szexuális izgalom- és vágyfokozás nem feltétlenül a stimuláció mértékével és a hüvelyi kitöltöttségérzettel mérhető, hanem sokkal inkább az aktív szuverén szexuális energiához való hozzáférés által, mely lehet a fizikai hatásokon túl belső és energetikai is. Tehát a gyönyör függ az izgalmi jelenlét mértékétől, a hatásokra való érzékenységtől, és azok feldolgozásának és befogadásának képességétől is.
- „Nincs felizgulva, mert nem nedves.” – A tény viszont az, hogy a hüvelyi nedvesedés nemcsak az izgalmi állapot mértékétől függ, hanem az egyén hidratáltságától, a hormonális állapotaitól, az életében hordozott stressz fizikai testére és ellazultságára gyakorolt hatásaitól.
- „A hüvely idővel elveszti a rugalmasságát az aktusok során, ami miatt a szex a későbbiekben fájdalmas lesz.” – A hüvelyi szövetállomány alapvetően rugalmas, ez a funkciója. A fájdalmas behatolás és aktus annak a jele, hogy az egyén nem tisztelte vagy nem ismerte saját vágyterének a felépülését, és ezért átlépve izgalmi ritmusát vagy határait, nem megfelelő időben és állapotban mondott igent a szexre, melynek negatív hatásai és stresszállapotai a hüvely ellazultságának és befogadási kapacitásának hiányában tartósan blokkokat képezhetnek. Ezek fizikai megkeményedések, „közönyös”, rugalmatlan szövetek vagy érzelmi információkat elraktározott hegek, félelemmel teli összehúzódások, reaktív és „elfojtott dühöt” tároló pontok és területek is lehetnek, valamint fizikailag nem érzékelhető, még nem szomatizálódott energetikai merevségként, belső ellenállásként, befagyottságként is jelentkezhetnek.
- „A hüvely köztudottan érzéketlen, mert kétharmad részben nem tartalmaz idegvégződéseket.” – Ez igaz lenne, ha a humán testrendszer csak mechanikusan és csak az idegpályák által érzékelne. A szexuális izgalom hatására a vértelítettség fokozódik, és ez a szöveti erektáltság is fokozza a hüvely érzékenységét. A proprioceptív érzékelésen keresztül, tehát a proprioceptív receptorok által közvetített nyomás- és helyzetváltozás által könnyebben azonosítja a test az ott történő belső mozgásokat, behatolást, nyomásváltozást. A hüvely közvetett módon való kapcsolódása a csiklóhoz szintén olyan idegi összekapcsolódásokat hoz létre, ami szintén növelheti a hüvelyi reakciókat, nem beszélve a mentális és érzelmi izgalom hatásairól, vagy a nyugati tudomány által sokszor tagadott energetikai-érzelmi válaszok fontosságáról.
HÜVELYI ORGAZMUS TÉVHITEK
- „A hüvelyi orgazmus az az orgazmus, amit a hüvely izgatásával, legfőképpen behatolós szexszel lehet elérni.” – Talán ez a legáltalánosabb tévhit a hüvelyi gyönyör kapcsán, hogy az izgatás helyszínét tekintjük névadónak és meghatározónak. Ennek az oka valószínűleg az az eredményorientáltság, ami azt sugallja, hogy a hüvelyi orgazmus tudatos stimulációval vagy akarattal előállítható. A hüvelyi orgazmus viszont ennél sokkal kifinomultabb jelenség, és a kifejezés valójában a hüvelyben bekövetkező intenzív állapotváltozásra utal, mely egyáltalán nem hasonlít a csikló makkjának megszokott izgatása által bekövetkező orgazmusra. Sokan a hüvelyi orgazmust összetévesztik a hüvely első szakaszán található G-terület orgazmusával, illetve a hüvelybemenetet körülvevő vesztibuláris bulbus (duzzanat) szivacsos és erektáltságra képes szövetének gyönyörével.
- „Minden nő természetszerűleg képes a hüvelyi orgazmusra.” – A valóság viszont az, hogy mindenki egyedi lény, egyedi referenciákkal, fizikai adottságokkal és képességekkel. Minden hüvellyel rendelkező egyén szexuális készsége fejleszthető a neuroplaszticitás teóriája mentén, ami azt állítja, hogy az idegrendszer plasztikus, tehát megváltoztatható, de hogy milyen mértékben és milyen sikerrel, az a lehetőségekhez való hozzáférésen múlik, melyhez a legszükségesebb hozzáállás a nyitottság, elfogadás és szexpozitív hozzáállás.
- „A hüvelyi orgazmus az egyetlen „igazi” női orgazmus.” – Ez a kijelentés Sigmund Freud ismert pszichoanalitikus női szexualitáshoz kapcsolódó elméletéből fakad, mely ma már elavultnak és vitatottnak tekinthető. Freud szerint kétféle orgazmus létezik, a csiklói és hüvelyi orgazmus, melyek közül a csiklói gyönyör a női éretlenség egyik jele. Állítása szerint a nők a szexuális éréssel fokozatosan áttérnek a hüvelyi orgazmusra, és azok, akik nem képesek rá, pszichológialilag éretlenek vagy akár neurotikusak lehetnek.
- „Az „igazi beteljesítő szexnek” hüvelyi orgazmussal kell végződnie.” – A szexualitásban megélt gyönyör nem egy mennyiségi és minőségi végcél, hanem egy választott lehetőség. Az izgalmi vágytér felépülése nem egy közmegegyezésen alapuló szexuális koreográfia és terv következménye, hanem az önazonos jelenlét, átérzés és befogadás egyedi kibontakozása, mely más és más formába önti magát, attól függően, hogy mire van szüksége az egyénnek. A beteljesítő szexualitásnak a lényege, hogy szabad és egyéni választásokra épül, mely a pillanatnyi gyönyörállapotok őszinte összegződése és kibontakozása.
- „A hüvelyi orgazmus intenzívebb, mint a csiklói orgazmus.” – Mivel a hüvelyi orgazmus a teljes csikló (csikló makkja, csikló szára, csikló teste) és azon túl az ott található erektáltságra, duzzadásra és izgalomra képes szivacsos szövetek állapotváltozásával hozható kapcsolatba, ezért a hüvelyi orgazmus a medencei szövettartomány nagy részének bevonásával jár, mint a csikló makkja által bekövetkező orgazmus. Ezáltal feltételezhető, hogy a hüvelyi orgazmus intenzívebb is lehet, de semmiképpen nem abban a formában, mint ahogy egy csiklói orgazmusra gondolunk. A hüvelyi orgazmus inkább az elmélyülés és befogadási képesség tekintetében válik intenzívvé, és nem a hirtelenszerű kisülések tekintetében.
- „A hüvelyi orgazmus eléréséhez passzívnak kell lenni.” – A hüvelyi orgazmuskészség kulcsa a befogadási képesség és érzékenység, melyhez a lassú mozdulatok hozzájárulhatnak. A mozdulatlanságban való megfigyelés, az érzetek elmélyült érzékelése és gyönyörré való átalakítása viszont nem egyenlő a fizikai és energetikai értelemben vett passzivitással, tehetetlenséggel vagy azzal, hogy a teljes felelősséget a partnerünkre helyezzük rá.
- „A hüvelyi orgazmus mélyebb és beteljesítőbb, mint egy csiklói orgazmus.” – A hüvely izgalma, ahogy az előzőekben is leírtam, egy komplex dolog, mely a minőségi idő és önátadás által elmélyíthető, de semmiképpen nem hasonlítható össze vagy versenyeztethető a kettő egymással. Egyszerűen más típusú szövetek más szexuális válasszal bírnak, és ezáltal más hatások figyelhetőek meg az izgalom növekedésére vonatkozóan. A beteljesülés mértéke szubjektív, az egyén szándékától és az általa bekövetkező állapotváltozás függvénye.
- „A hüvelyi orgazmus hosszabb, mint egy csiklói orgazmus.” – Ez a kijelentés megint viszonyítás kérdése, hiszen sokszor a csiklói orgazmus mögött meghúzódó szándék a feszültség levezetése és a hirtelen felszabaduló és kioldódó energiákból fakadó gyönyör. A hüvelyi orgazmus felépüléséhez, mivel más a szöveti struktúra, hosszabb idő szükséges, ezért maga a szándék is a lassú és türelmesen felépülő betöltődés. Ezért a hüvelyi orgazmust összehasonlítani a csiklói orgazmussal olyan, mintha a marathoni futót úgy képzelnénk el, mintha sprintet futna, csak 42,195 kilométeren a 0,1-0,4 km helyett.
Exercise Files
No Attachment Found