
A jelenlét egy olyan kiterjedt és éber áramlás, nyitott, befogadó és önmagát átadó tudatállapot, melyben a figyelem folyamatosan fenntartott és stabilizált. Az érzéki jelenlét pedig olyan, a teljes testben átélt és megtapasztalt tudati élmény, amely a tiszta érzékeléshez kapcsolt.
Valójában mindig jelenlétben vagyunk, csak az elme annak érzékelésétől gyakran elkülöníti magát, mert a múlt feldolgozásában vagy a jövő tervezésében van. Ha az elmét a testhez, a figyelmet pedig a fizikai érzékekhez kapcsoljuk, akkor megszületik az a jelenlét-állapot, melyet úgy érzékelhetünk, mint egy hálót, mely egy áramló, pulzáló egységgé válik, folyamatosan hullámzik, összesűrűsödik, kitágul, az állatias és funkcionális jellegű, fókuszált szükségleti-készenléti figyelem helyett intimitásra épülő jelenlétté válik. De melyek a jelenlét-érzékelés különböző szintjei? Milyen szinteken lehetünk egyszerre jelen egy érzéki folyamatban, masszázsban?
A koncentráció valójában egy éber, fókuszált figyelem, az értelem dinamikus akarata a célra való törekvés képességén keresztül. A koncentráción keresztül összpontosítottak és irányultak leszünk. A koncentráció alapja az elköteleződés képessége és a szándékhoz fűződő határozott kapcsolatunk.
A meditáció a véges tudatunk kiterjesztése, tudatos végtelenné válás, amikor csak hagyjuk magunkat az élet részévé válni. A meditációban befogadóvá és nyitottá válunk a végtelenre, és képesekké válunk érezni és érzékelni azt, mely egy dinamikus mozgásként rajzolódik ki a test-és energiatudatosságunkban. A meditáció egyik legfontosabb minősége az önátadás.
A kontemplációban mi magunk válunk a valóság tudatává, mely mindent magába foglal. Teremtőkké válunk, de nemcsak a részévé. Ezért a kontempláció alapja az energiával való eggyé válás által megszülető könnyed felelősséggel teliség, öncélúság nélküli jelentőséggel felruházás, kreativitás, rugalmasság.