I. MIT CSINÁLOK, HA A KLIENS FOLYAMAT KÖZBEN TUDATTALANUL VESZÍTI A CSÍPŐJÉT?

• Olyankor leállok és jelzem felé, hogy sóhajtson jó mélyeket és lazítsa el a csípőjét, nem elvárásom, hogy kipréseljen magából orgazmust.
• Intenzív, de lassú mozdulattal elkezdem áthangolni, ringatni a csípőt, és megkérem, hogy lélegezzen jó mélyeket, amit mutatok is neki, hogy hogyan.
• Ha pedig valódi dinamikából, energiából megy, akkor megerősítem szóban, hogy nyugodtan mozdítsa a csípőjét.

II. MIT CSINÁLOK, HA A HASÁN FEKVE ÖSSZEHÚZZA A FENEKÉT, MERT FRUSZTRÁLJA AZ ÉRINTÉS, DE NEM MERI MONDANI?

• Megkérdezem, hogy megengedi-e azt, hogy a fenekéhez érjek, így engedélyt adok neki, hogy kifejezze a határait. Ezzel segítem elengedni a tabuit.
• Ráteszem a fenekére a kezem, de hagyom őt megpihenni egy megtartó érintésben, és megkérdezem, hogy megengedi-e, hogy a fenekét hozzászoktassam ehhez az ismeretlen helyzethez, és fokozatosan felépítve ismételgetem a mozdulatot addig, míg el nem lazul benne.

III. MIT CSINÁLOK, HA NYITVA TARTJA A SZEMÉT?

• Megkérdezem, hogy van-e bármire szüksége.
• Megnyugtatom, hogy biztonságban van.
• Emlékeztetem, hogy figyeljen befelé, a középpontjára, vagy hogy keresse meg a belső figyelme által a kapcsolatot az érintésemmel.
• Finoman ráhelyezem az ujjaimat az arcára, és lágyan eltakarom a szemét, amire ő öntudatlanul is becsukja azt.

IV. HOGYAN KEZELEM AZ ÉHES KEZET?

• Felteszem neki azt a kérdést, hogy mi a szándéka vele.
• Felnagyítom számára, hogy az az ő belső utazása, és próbálja ne a külső dolgokra építeni azt.
• Meghatározom felé, mi a határom, hiszen ez segítheti az ő valós folyamatát – néha megkönnyebbül, és utána végre tud a folyamatra figyelni.
• Őszintén kimondom, mit érzek rajta, adok neki engedélyt, ha nekem is rendben van.

V. MIT TESZEK, HA KONTROLLÁLJA A HANGJÁT?

• Őszintén kimondom neki, hogy engedje ki a hangját nyugodtan, szabadon engedje el magát, senki sem hallja, egyedül vagyunk.
• Emlékeztetem, hogy a hangja a felszabadult szexualitásának a záloga.
• Ha nem tudja megtenni, akkor először a légzésére emlékeztetem, és csak annyit kérek tőle, hogy engedje meg, hogy a kilégzés megrezegtesse, átmasszírozza a hangját.

VI. MIT TESZEK, HA A GÁTOLJA A LÉGZÉSÉT?

• Ha stresszlégzésben van, akkor jelzem, hogy lassítsa a lélegzetét, sóhajtson jó nagyokat, és közben mutatom is azt a saját példámmal.
• Megerősítem, hogy jól csinálja.
• A hasára rakom lágyan a kezemet, és a kezem felkönnyítésével jelzem, mikor lélegezzen be a hasába.
• Finoman ráhajolok, és a saját légzésritmusomat érzékeltetem azáltal, hogy a fejemet a füléhez közel helyezem, és kivárom, míg hozzáhangolódik.

VII. MIT TESZEK, HA A KLIENS LEFOLYTJA, KONTROLLÁLJA MAGÁT VAGY MEG AKAR FELELNI?

• Határozott szeretettel kifejezem, hogy nekem nincs szükségem semmire tőle, nincs elvárásom hozzá. Nincs semmilyen elképzelésem arról, hogy milyen legyen vagy milyen ne legyen. Biztosítom arról, hogy egy biztonságos, ítélet- és elvárásmentes térben van, ahol szabadon és önazonosan kísérletezhet magával.
• Kifejezem felé, hogy ez egy játék és kiemelem, hogy ennek a folyamatnak semmilyen tétje nincs.

VIII. MI AZ A HATÁR, AMI MÁR EGYÉRTELMŰ FEJLESZTÉS, ÉS MI AZ, AMI MÉG BELEFÉR?

• Ha nem vagy fejlesztő, attól még javasolhatsz a folyamatban, hogyan lélegezzen, mozduljon
  Mutasd neki, hogy csinálja, de érezd, hogy hol van az a pont, ahol már fejlesztésbe megy, tehát már folyamatos vezetésben vagy.
• Érezhesse, hogy vitt el értéket, de ne told túl, ami már nem a kompetenciád.

IX. HOGYAN KEZELEM, HA A KLIENS KAPCSOLÓDNI AKAR HOZZÁM ÉS INTERAKTÍVVÁ SZERETNÉ TENNI A FOLYAMATOT?

• Ez a te egyéni szuverén tered, tisztán rólad szól. Én abban támogatlak, hogy hogy erre engedélyt adj magadnak.