AZ IDEGRENDSZER
Aktuális létállapotaink és viselkedési mechanizmusaink mögött egy olyan komplex rendszer áll, mely az emberi egyedfejlődésen jócskán túlmutat. Az idegrendszeri működés kialakulása egy nagyon hosszú evolúciós folyamat következménye, mely az állati fejlődés különféle szakaszait és túlélési mechanizmusait is tartalmazza. Az idegrendszernek több funkciója van, és ennek megfelelően többféleképpen van differenciálva.
Az idegrendszer specializálódott sejtek rendszere és hálózata, mely többféle szerepet tölthet be: információt szállít az élőlény környezetéről és saját magáról, valamint szervrendszerként irányítja a szervezet többi részét. Az idegrendszer két részre is osztható: központi idegrendszerre és perifériás idegrendszerre. A neuronok kapcsolatot létesítenek a két rendszeren belül és között is. Az idegekkel foglalkozó tudományt neurológiának nevezik.
KÖZPONTI IDEGRENDSZER
A központi idegrendszer feladata az információ feldolgozása és ez alapján a döntések meghozatala. Ebbe beletartoznak a szó szoros értelmében vett döntések, illetve az izmokat ellátó idegek számára az információ megtervezése. Az információt felvevő részeket szenzoros, a leadókat motoros részeknek nevezzük. A központi idegrendszer anatómiailag és funkcionálisan két nagy részre osztható: a gerincvelőre és az agyvelőre. Mindkét részt kívülről beburkolja a három agyhártya, nevezetesen a dura mater, az arachnoidea és a pia mater. Általános jellemző még az agy-gerincvelői folyadék, vagy liquor cerebrospinalis, mely védelemmel látja el az agyat, illetve a gerincvelő központi csatornájában található.
Az agyvelőt további részekre oszthatjuk az embrionális agyhólyagokból kialakuló agyterületek szerint: nagyagyra (cerebrális féltekék a telencephallon hólyagból) és közti agyra (a diencephallon hólyagból), ezek alkotják az előagy struktúráját. Középagyra (mesencephallon, a mesencephallon hólyagból), mely egyedül alkotja a középagy strukturáját. Utóagyra, mely áll a hídból (pons), a nyúltvelőből (medulla oblongata), valamint a kisagyból (cerebellum). Az utóagy a metencephalon és rhombencephalon másodlagos agyhólyagokból fejlődik ki.
A gerincvelőt két részre oszthatjuk: kívül a fehér állományra, belül a szürkeállományra. A szürkeállomány nagyrészt az idegsejtek sejttestjeiből áll. További laminákra tagolódik, ezeket Rexed-féle lamináknak nevezzük. A fehér állomány tartalmazza a neuronális pályákat.
HÁRMAS, TRIUNÁLIS AGY
Ez a legbelső, legősibb rész az agyban. A legalapvetőbb ösztönökért felelős. Túlélés, szexuális vágy, „üss vagy fuss” válasz, éhség, félelem, létfenntartás. Amikor ez kielégítésre kerül, akkor nyugalmat, békességet érzünk. Amikor nem, akkor félelmet.
Fő feladata: A szívritmus, a légzés és más létfontosságú szervek szabályozása.
Alapvető szükséglete: Biztonság, a sérülés elkerülése. Például ez a rész felel azért, hogy ha valami túl közel kerül a szemedhez, az automatikusan becsukódik, vagy ha busz elé lépsz, akkor hamarabb visszaugrasz a járdára, mintsem a racionális agyaddal átgondolnád azt.
HÜLLŐAGY (AGYTÖRZS ÉS CEREBELLUM)
Ez a legbelső, legősibb rész az agyban. A legalapvetőbb ösztönökért felelős. Túlélés, szexuális vágy, „üss vagy fuss” válasz, éhség, félelem, létfenntartás. Amikor ez kielégítésre kerül, akkor nyugalmat, békességet érzünk. Amikor nem, akkor félelmet.
Fő feladata: A szívritmus, a légzés és más létfontosságú szervek szabályozása.
Alapvető szükséglete: Biztonság, a sérülés elkerülése. Például ez a rész felel azért, hogy ha valami túl közel kerül a szemedhez, az automatikusan becsukódik, vagy ha busz elé lépsz, akkor hamarabb visszaugrasz a járdára, mintsem a racionális agyaddal átgondolnád azt.
EMLŐSAGY (KÉREG ALATTI TERÜLET)
Más néven limbikus rendszerként vagy érzelmi agyként is nevezett terület felel az érzelmekért, a tanulásért és emlékezetért, illetve a motivációs-jutalmazó funkciókért. Amikor ezek kielégítésre kerülnek, akkor megelégedettséget érzünk, amikor pedig nem, akkor frusztrációt.
Alapvető szükséglete: Elégedettség és jutalmazottság.
Az emlősagy egyfajta szűrőként működik a hüllőagy és az új agykéreg között. Ezen belül található az amigdala, ami az érzelmi tanulásért felel. Az élmény itt raktározódik el, mint érzelmi emlék, és bizonyos esetekben ez korlátozóvá is válhat.
ÚJ AGYKÉREG (NEOCORTEX)
Más néven értelmi agynak is nevezett terület az agy legnagyobb és legkifinomultabb területe. Az új agykéreg felelős a magasabb szintű értelmi működésekért, a figyelem- és érzelemszabályozásért, a vágyak és impulzusok szabályozásáért, az összetett érvelésért, az elvont gondolkodásért, a képzelőerőért, a nyelvhasználatért és az empátiáért. Amikor ezek kielégítésre kerülnek, akkor szeretetet érzünk, amikor pedig nem, akkor bánatot, szomorúságot, érzelmi fájdalmat.
Alapvető szükséglete: Kapcsolódás és másokhoz való kötődés.
Az emberi agykéreg nagysága megháromszorozódott az utóbbi 3 millió évben. Ez a racionális agy, ami képes monitorozni az alsóbb rendszereket, stratégiákat alkotni és hosszú távra tervezni, ami hatalmas előny az állatvilággal szemben. Hátránya, hogy kevés dologgal tud egyszerre foglalkozni, és használata energiaigényes – ebből kifolyólag korlátozott. Ha kifogy az agyból a glükóz, ami az energiát szolgálgatja, akkor nem képes nehéz döntéseket meghozni, akármennyire is szeretné – ezt nevezik döntési fáradtságnak. Ugyanis az akaraterőért a prefrontális lebeny felelős, ami az új agykéreg része. Amikor valamit nem tudunk megoldani rutinból, akkor ez az agyterület vadul pörgeti, hogy melyik kimenetel lenne számunkra a legjobb, természetesen durván merítve a felhasználható energiakészletet.
AUTONÓM IDEGRENDSZER
Az autonóm (vegetatív) idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek rendszere (endokrin rendszer) szabályozza a szervezet belső környezetét, tehát alapvető szerepük van a homeosztázis fenntartásában.
Az autonóm (vegetatív) idegrendszer szabályozza a szervezet számos szervének és szövetének a működéseit, beleértve a szívizmot, a simaizmot, és a külső elválasztású mirigyeket. A belső elválasztású mirigyek rendszerével (endokrin rendszer) együtt végzi azokat a finom belső beállításokat, amelyek szükségesek a szervezet optimális belső környezetének biztosításához. Az autonóm idegrendszernek, a szomatikus idegrendszerhez hasonlóan, afferens, kapcsoló, és efferens neuronjai vannak. Az afferens impulzusok a zsigeri receptorokból erednek, és afferens útvonalakon keresztül a központi idegrendszerhez futnak, ahol a kapcsoló neuronok különböző szinteken integrálják az információkat, majd az efferens pályákon keresztül a végrehajtó (effektor) szervekhez jutnak. A vegetatív idegrendszer működéseinek többsége nem tudatosul. Az autonóm útvonalak afferens szára preganglionaris és postganglionaris neuronból épül fel. Az autonóm idegrendszer szabályozó működése gyors, ugyanakkor kiterjedt, mivel egy preganglionaris neuron számos postganglionaris neuronnal képezhet szinapszist. Az afferens és efferens rostoknak a nagy, hálózatos csoportosulásai és a hozzájuk kapcsolódó idegdúcok (ganglionok) vegetatív fonatokat (plexusokat) alkotnak a mellüregben, a hasüregben és a medencében.
Az autonóm idegrendszer megtalálható mind a központi, mind a perifériás idegrendszer területén. Két részre, a szimpatikus (sympathicus) és a paraszimpatikus (parasympathicus) részre oszlik, és mint korábban kihangsúlyozást nyert, mind afferens, mind efferens rostokat tartalmaz. Ezt a különbségtételt a szimpatikus és paraszimpatikus rész között, mind az anatómiai jellemzőkben, mind a neurotranszmitterekben, mind az élettani hatásokban meglévő különbségek indokolják. A szimpatikus, és a paraszimpatikus rész ellentétes hatásokat vált ki a legtöbb szerven és ezért a két részt élettanilag antagonistáknak tekintik. Azonban meg kell állapítani, hogy mindkét rész egymással összekapcsoltan működik, és az aktivitásuk közötti egyensúly az, ami fenntartja a stabil belső környezetet.
