SZOMATIKUS SZEXOLÓGIA FOGALMA

A szomatikus szexológia a szomatika (a latin eredetű soma szóból származtatva, mely testre vonatkozót, testhez kapcsolódót jelent) és a szexológia (mint az emberi szexualitás tudományos vizsgálata, kutatása) fogalmak összeolvadása.

A szomatikus szexológia tehát olyan kortárs, élvonalbeli ismeretek és gyakorlatok egyesítése (agykutatás, biológia, pszichológia, szomatika), melynek témája és célja az egyén szexualitásának fejlesztése, a testre irányuló tapasztalati ismerete.

A testalapú vagy szomatikus megközelítésű szexológia gyökerei legfőképpen a bioenergetika, valamint az idegrendszer tudományos megfigyeléseire épülnek, melynek alapja a test és lélek kapcsolati összefüggéseinek megfigyelése, avagy a testet átható bioenergia és annak hatásai a fizikai testre. Annak a felismerése, hogy a test nem csak egy mechanikus eszköz – a személyiség és agy akaratát végrehajtó öntudatlan rendszer -, hanem saját tudattal rendelkező, élő, folyamatosan fejlődő, önmagára reflektíven reagáló organizmus.

A testtudat létezésének felismerése által a szexológia előtt is új utak nyíltak meg, melyek kihatottak a pszichológia, szexuálpszichológia által kialakított „ülések” hideg formalitására, és elindultak a kezdeményezések a racionalizáló és tudatboncoló, a kliens érzelmi állapotait háttérbe szorító, csak kognitív célzatú terápiák megkérdőjelezésére.

A szomatikus terápiák és egyéb testalapú irányzatok népszerűségéhez és elterjedéséhez nagyban hozzájárultak az utóbbi évtizedek agykutatásait megerősítő és azt bizonyító tanulmányok is – mint például a neuroplaszticitás vagy a polivagális elmélet – elterjedése.

A szomatikus szexológia elsődleges fókusza az a fajta „megtestesülés”: mélyebb jelenlét, tudatosság és önismeret, mely segíti a megértést, hogy mi is történik a testben és a szexben. Ez a felszabadult és tudatos alapokra épített testi jelenlét felülírja az elme szexhez kapcsolt korlátozásait, és nagyobb teret ad a növekedésnek, játéknak, választásnak és élvezetnek.