REICHI TESTKARAKTEROLÓGIA
Wilhelm Reich vezette be munkássága során a karakterológia fogalmát és tudományát, valamint annak öt alapvető karaktertípusát. Mindegyik karaktertípus rendelkezik egyfajta – csak rá jellemző – testfelépítéssel, izomzati vázszerkezettel, érintési attitűddel, valamint érzésekkel és azzal egyenértékű kognitív és érzelmi problémákkal, illetve ahhoz tartozóan kialakít egy maszkot vagy egy világ előtti megjelenést és szerepet.
SKIZOID
A skizoid vagy “nem kívánt gyermek” néven ismert karaktertípus legalapvetőbb jellemzője, hogy elkerüli az érzelmi indíttatást azáltal, hogy az elme világába menekül. Amikor valami olyan érzés kezd kiváltódni, melyet nem biztonságosnak érez, egyszerűen disszociál. Figyelmét kivonja a testből és felfelé irányítja a fejbe. Ez a minta gyakran az anyai méhben tartózkodásból ered, amikor az anya vagy a gyermek a környezetét nem érezte biztonságosnak vagy barátságosnak, és megtanult nem bízni a test érzésében. Ennek a karaktertípusnak a célja, hogy újra elfoglalja a testet, és megtanuljon ott maradni, még akkor is, ha bizonyos kiváltó események ezt nehezítik.
ORÁLIS
Ennek a karaktertípusnak a megvalósítási célja annak az összeolvadási mintának a kibontása, mély, belső szükségletnek a megteremtése, amely az anyával való nem megfelelő kötelékből nem tudott kialakulni az első életévben. Lehet, hogy az anya semmilyen módon nem volt sértő vagy ellenséges, ennek ellenére a gyermek úgy élte meg, hogy nem megfelelő módon volt jelen. Ez a karaktertípus a belső üresség érzésétől és a mögöttes hiedelemtől sújtva halad végig az életén, hogy soha semmi nem lesz elég. Küzd azzal, hogy jó határokat tartson másokkal, mert azt hiszi, így képes az egyesülés lehetőségére. Mintázata megnehezíti a belső energia felhalmozódását, és hajlamossá teszi őt a depresszióra. Célja, hogy erősebb határokat tartson a külvilággal és megfelelően fogalmazza meg saját igényeit.
ELVISELŐ
Ez a karakter elviselhetetlen, nehéz teherként éli meg az életet. Elfogadja, hogy az élete kőbe van vésve és az megváltoztathatatlan. Panaszkodik a sorsa miatt és gyakran megpróbálja finoman aláásni a körülötte lévő hatalmi struktúrákat. Nyíltan passzív viselkedése ellenére belső világa általában tele van szorongással, erőszakkal és konfliktusokkal. Két éves kor körül, amikor a gyermek elkezdi érvényesíteni önmagát, ez a típus valószínűleg alávetette magát az egyik vagy mindkét szülőnek, de általában az anyának. Megtanulta, hogy nincs értelme saját véleményt alkotni, a saját dolgát tenni, így elfogadta, hogy az élet arról szól, hogy engedelmeskedjen a tekintély által felállított szabályoknak, és hagyja, hogy saját fejlődő énjét egyszerűen leigázzák. Ennek a karaktereknek meg kell tanulnia értékelni a belső világát, lépéseket tennie ahhoz, hogy megbecsülje magát, értékelje érzéseit, és feltárja, ki is ő valójában, mint egyén. El kell fogadnia azt is, hogy elkerülhetetlenül tele lesz elfojtott dühvel, és meg kell tanulnia egészséges módszereket ezek elengedésére és felszabadítására.
MEREV
A merev karaktertípusok általában túlzottan a működésükre összpontosítanak, és nagyon keveset arra, hogy kik is ők valójában. A cselekvést nagy mértékben előnyben részesítik a létezéssel szemben. Ez viselkedési szinten némileg robotikus aspektust ad nekik, ami bizonyos mértékig testi szinten is reprodukálható. Hajlamosak olyan archetipikus módon megnyilvánulni vagy afelé törekedni, mint az alfahím vagy -nőstény. A világuk erősen fel van osztva viselkedésekre és érzelmekre, és amelyek valamikor rendben vannak, valamikor pedig nincsenek.
Általában arra törekednek, hogy a legjobbak legyenek, legyen szó munkáról, pénzügyekről, barátságról vagy partnerekről. Ha önértékelési szintjük nem teszi lehetővé számunkra, hogy a legjobbaknak lássák magukat, akkor valahol lejjebb helyezik el önmagukat. Mindig erős, belső érzékük van egyfajta belső érdemi struktúra kialakításához, amely meghatározza, hol tartanak a társadalmi hierarchiában másokhoz képest. Ezért nagyon le vannak foglalva a státusszal. Megmerevítik testüket és viselkedésüket, hogy megpróbálják elérni a céljukat. Bármitől, ami fenyegeti őket, egyszerűen megfeszülnek és felkészülnek a támadásra. A nehézségek ellenére mindig szinte bármit megtesznek azért, hogy megőrizzék arcukat, és azt a látszatot keltsék, hogy jól teljesítenek.
A merev karaktertípusok ritkán folyamodnak terápiához, mert az ilyen cselekvés annak hallgatólagos beismerésével járna, hogy nem eléggé jók. Általában egy életválságra lesz szükségük ahhoz, hogy segítséget kérjenek. A merev karaktertípus előrehaladási módja az, hogy megvizsgálja és elfogadja belső érzésvilágát, és hogy megtudja, ki is ő valójában, szemben azzal, aki lenni szeretne. Az is nagyon hasznos, ha elismeri, hogy nem kell mindig követnie a látszatot.
AGRESSZÍV
Más néven uralkodó, de korábban pszichopata néven volt ismert. Ez a karaktertípus elkerülhetetlenül a sok misztikum és általános negativitás tárgya, ami kevéssé segíti elő a megértésüket, elfogadásukat. Az agresszív típus legalapvetőbb jellemzője az a határozott hajlam, hogy az energiájukat a mellkasba és az arcba irányítsák, ezáltal egy erőteljes, karizmatikus mellső frontot hozva létre, amit megmutathatnak a világnak. Az agresszív típusok vezetők, bár valószínűleg tanult adaptációként, stratégiaként váltak azzá a gyermekkoruk körülményei miatt.
Az agresszív típusok fejlődési kihívásai a sebezhetőség kimutatása, az irányítás vagy kontroll háttérbe helyezése és az Intimitás lehetővé tétele másokkal. Általában gyerekkorukban megtanulták, hogy ne bízzanak, és elegendő ego-erővel rendelkezzenek ahhoz, hogy megrohanják a világot, kizárva a sebezhetőség érzését.
