A női nemi szervek belső és külső nemi szervekből állnak. Együtt alkotják a női reproduktív rendszert, támogatva a reproduktív és szexuális tevékenységeket. A külső nemi szerveket, más néven vulvát, a perineum (gát) tartja. A vulva vagy más néven szeméremtest részeihez tartoznak: a szeméremdomb, külső és belső szeméremajkak, csikló, vestibulum, vestibuláris mirigyek, szűzhártya, vestibularis bulbus. A belső nemi szervek a medenceüregben helyezkednek el, és részei a méh, a petefészkek, petevezetékek, hüvely.

A szeméremdomb (mons pubis, mons veneris) a szeméremcsont feletti lekerekített kiemelkedés, mely a külső nemi szervek legelülső és legfelsőbb része. Közvetlenül a szeméremfízis előtt helyezkedik el, és felül a szeméremszőrvonal, alul a csikló határolja. A perineális régió felületi felszínét képviseli, főleg zsírszövetből áll, mely emberenként és életkoronként eltérő lehet, és a nőknél általában hangsúlyosabb. A pubertáskortól szőr borítja.

A külső ajkak (félrevezető nevén nagyajkak vagy labia majora) bőr- és zsírszövetből kötőszövetből, valamint verejték- és faggyúmirigyekből áll. A redők közötti rést pudendális hasadéknak nevezik. A szeméremajkak külső felülete a pubertással szőrössé válik, a belső szőrtelen marad. A méh kerek ínszalagja áthalad a lágyékcsatornán, és a külső ajkakba nyúlik tovább, ahol az idegrostok szétterjednek. A külső ajkak mechanikai védelmet nyújtanak a belső nemi szervek számára, megőrzik a hüvely nedvességét és hőmérsékletét, valamint védik a fertőzésektől és sérülésektől. Szexuális izgalom hatására a nagyajkak megduzzadhatnak és fokozottan érzékennyé válhatnak.

A belső ajkak (vagy megtévesztő nevén kisajkak, labia minora) a külső ajkak közepén találhatóak, vékonyabb, zsírszövet nélküli, nyálkahártyából álló vérerekkel gazdagon ellátott redők, melyek a húgycsőnyílást és hüvelybemenetet veszik körül és védik. Segítenek fenntartani a nedvességet, valamint a fertőzésektől való védelmet. Szexuális izgalom hatására felduzzadhatnak, és érzékenyebbé válhatnak a stimulációra.

A csikló egy erekcióra képes szövet, mely közvetlenül a szeméremdomb alatt található a kisajkak találkozásánál, a húgycsőnyílás felett. Az emberi anatómiában ez a struktúra a becslések szerint több idegvégződést tartalmaz, mint bármely más emberi szerv, beleértve a péniszt is. A klitorisz részei: a klitorisz csúcsa (glans clitoridis), a klitorisz szára (clitoral shaft), crura, valamint a klitorisz kapucnija (clitoral hood). A csikló felfüggesztőszalagja egy rostos szalag, mely összeköti a szeméremfízissel. A csikló érzékeny beidegzését a csikló hátsó idege biztosítja.

A klitorisz csúcsa a klitorisz külső, látható része, amely a szeméremtest felszínén található. Általában nagyon érzékeny, gyakran fedett a klitorisz sapkájával. A klitorisz szára a klitorisz belső része, amely a csúcsból indul, és összeköti azt a klitorisz testével. A crura két, Y alakban elágazó szár, melyek a medencecsontokhoz kapcsolódnak, és a klitorisz szárait alkotják.

A vestibulum (előcsarnok) a belső ajkak által határolt terület, melybe belenyílik a hüvely és húgycső, és itt találhatóak a Bartholin-mirigyek is (a nagy vestibuláris mirigyek nyílásai). A vestibularis bulbus a vulva vestibulumának mindkét oldalán, közvetlenül a hüvelynyílás mellett helyezkedik el. Hosszúkás, erekciós szövetből álló képződmény, mely mélyen a belső ajkak alatt, közvetlenül a perineális membrán alsó felszínén található. Mindkét bulbus hossza nagyjából három centi, melynek hátsó része kiszélesedik, és érintkezik a nagy vestibularis miriggyel, míg az elülső része elkeskenyedik. A vestibularis bulbus a szexuális izgalom során vérrel telítődik, feltételezhetően összenyomva a vestibularis mirigyeket, melyek a vulva vestibulumába juttatja a kenőanyagot. A bulbus vestibulum posterolaterális része a bulbospongiosus izommal van borítva.

A legtöbb nő szűzhártyával születik, mely általában egy ovális alakú hártya, perforált gyűrű. A szűzhártya (hymen) maradványai kis kiemelkedésekként megtalálhatóak a hüvelynyílás nyálkahártyájában. Ha a hüvelynyílást a szűzhártya teljesen befedi, akkor perforáratlan szűzhártyáról beszélünk. Van, amikor a hártya megreped valamilyen fizikai tevékenység hatására, illetve lehet abnormálisan vastag, melynél műtéti beavatkozásra van szükség az eltávolításához.