OSHO
Radzsnís Csandra Mohan Dzsain (1931-1990), más néven Bhagvan (megvilágosodott, felébredett, gazdag szellemi tudással rendelkező) Srí Radzsnís (Bhagwan Sree Rajneesh), majd későbbi közismert nevén Osho (mint ocean, óceáni) Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedő indiai misztikus, spirituális vezető, egy új vallási mozgalom megalapítója. Tanításai hatással voltak a nyugati New Age mozgalom gondolkodására.
Az ún. Radzsnís-mozgalom először Indiában, majd nemsokára nyugaton is jelentkezett, szinte valamennyi fejlett országban, kivéve a Szovjetuniót és a kommunista országokat, ahol ideológiai okokból tiltották. Ma számos kisebb központja létezik Indiában és a világ minden táján, köztük az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Olaszországban és Hollandiában.
Követőit új-szannjásziknak hívták, amely a hindu szannjászi nem aszkéta formája, és akik jellegzetes narancssárga, vörös, bordó és rózsaszín ruhát viseltek. Rájuk nem volt elmondható, hogy a szegénység, jótékonyság és a szemérmesség hagyományos vallásos elveire esküdtek volna fel.
Radzsnís szülei a dzsainizmus követői voltak, és egy jóslat miatt, miszerint hét éves kora előtt meg fog halni, az anyai nagyszüleihez küldték, amíg el nem érte azt a kort. Ez nagy hatással volt a fejlődésére, mert nagyanyja tiszteletet és teljes szabadságot adott neki – gondozás nélkül maradt, szigorú nevelés és szabályok nélkül.
1955-ben végzett a főiskolán, majd 1957-ben diplomázott a Saugarsky Egyetemen, és a filozófia tanára lett. 1958-ban Dzsabalpur egyetemén kezdte meg a filozófia tanítását, majd 1960-ban ugyanitt professzor lett.
Ekkoriban kezdett a jóga tanításával és átadásával foglalkozni, s az általa kiválóan ismert filozófiai és vallási művekből egyetlen személyes világnézetet összekovácsolni. Ő lett az első keleti guru, aki alkalmazta a modern pszichoterápiát.
Az 1960-as években nagy utakat tett Indiában előadásokat tartva, parodizálva az akkori vallási és társadalmi nézeteket. Nem hitt az olyan vallásokban, amelyek az életről való lemondást támogatták (a hindu szannjászík, szádhuk). Nézete az volt, hogy az igaz vallás olyan rendszer, amely megtanítja az élet teljes élvezetét. Bírálta az ortodox hinduizmust, amely szerinte „halott”, és tele van üres rituálékkal, és azt mondta, hogy minden politikai és vallási rendszer hamis és képmutató. Ezekkel az állításokkal a többség előtt népszerűtlenné tette magát, majd kénytelen volt lemondani tanári posztjáról is.
Ácsárja Radzsnís korai előadásainak nyelve hindi volt, különleges és újszerű előadásainak hatására egyre több ember szeretett volna a közelébe férkőzni, és állandó közeli tanítványává válni. Lakshmi – egy politikailag jó kapcsolatokkal rendelkező nő – volt az elsők egyike, aki – miután a tökéletes bölcsességet és tisztaságot, a végső mestert látta benne – megkérte őt, hogy fogadja tanítványává. Radzsnís elsődleges titkára és hűséges tanítványa lett. Ő lett a szellemi megalkotója mindannak, amit ma Bhagwan- vagy Osho-jelenségnek nevezhetünk.
Ácsárja Radzsnís szerint a sokk kiváltása az emberekben volt az egyetlen mód arra, hogy felébressze őket. Számos indiait sokkoltak az 1968-as előadásai, amelyekben élesen kritizálta az indiai társadalom szexuális attitűdjét, az indiai sajtóban emiatt szexgurunak hívták.
Először nem törekedett saját szervezet létrehozására, de az 1960-as évek végétől már tanítványokat gyűjtött maga köré. 1970-ben, egy meditációs táborban létrehozta a „neo-szannjászi”-nak nevezett mozgalmat, és még ebben az évben mutatta be először dinamikus meditációját. Hírneve egyre nőtt. Ekkoriban, 1970-72 körül cserélte le az Ácsárja titulust Bhagwanra.
PUNA ASHRAM
Bhagwan és követői 1974-ben Puna-ba költöztek. A következő éveket az ásram folyamatos terjeszkedése jellemezte, a nyugatról érkező látogatók száma egyre növekedett. Az ásram, a hallgatók leírása szerint, „vidámpark, őrültek háza, az öröm háza és templom” volt. Egyesek a helyet a pszichoanalízis és a testkultúra központjának mondták, mások egy viccelődő guru jól jövedelmező ásramának.
1975-től indultak a terápiás csoportok. A tanítványok 1976-ban tízféle, 1977 végén már ötven különféle terápiás csoporthoz csatlakozhattak, köztük az encounter (személyközpontú) vagy épp az intenzív megvilágosodás nevű csoporthoz, mely utóbbiban a résztvevőknek három napig a “Ki vagyok én?” kérdést kellett vizsgálniuk. Az ún. szembesítő terápiás csoportban az egyén saját magával szembesült. A résztvevők itt mindent kiadtak magukból, amit addig elfojtottak, anélkül, hogy mérlegelték volna, hogy mi a rossz vagy jó.
A keleti meditáció és a nyugati terápiás technikák szinkretikus kombinációja fontos szerepet játszott Baghwan életmunkásságában. A humanisztikus pszichológia európai és amerikai terapeutái közül is sokan Púnába utaztak, és a hallgatói lettek. Azért jöttek hozzá, hogy megtanulják tőle, hogyan kell meditálni. Bhagwanban megtalálták a spirituális mestert, aki teljes mértékben megértette a holisztikus pszichológia fogalmát – írta egy életrajzírója.
Bagwan egészségi állapota megromlott, Puna-ba egyre több európai és amerikai érkezett, és egyre nagyobb feszültség alakult ki a szervezet és a helyi lakosok között, míg végül Bagwan új titkára, Ma Anand Sheela hatására – a mester egészségi állapotára hivatkozva – áthelyezték székhelyüket az USA-ba.
Radzsnispuram egy közel huszonhatezer hektáros terület volt, ahol hatalmas település felépítésébe kezdtek, de végül jogi harcokba ütköztek a közeli lakosokkal. Az üres, vidéki birtok egy sok ezer főt magába fogadó településsé változott, kiegészítve tipikus városi infrastruktúrával, mint pl. tűzoltósággal, rendőrséggel, kis kórházzal, patikával, iskolával, éttermekkel, bevásárlóközponttal, tömegközlekedési rendszerrel, szennyvízkezelő üzemmel, rezervoárral és postahivatallal.
1985 októberében a szövetségi hivatal zárt ülésen megvizsgálta a Bhagwan elleni vádemelést a bevándorlási törvény megsértésével kapcsolatban. Pár nap múlva le is tartóztatták, amikor repülőgépével éppen ismeretlen helyre távozott volna. Novemberben tíz évi felfüggesztett börtönbüntetésre és négyszázezer dollár pénzbüntetésre ítélték embercsempészet és álházasságkötések, valamint további harmincféle, bizonyított bűncselekmény vádjával, majd kitoloncolták az Egyesült Államokból – ezt utána még 22 ország követte.
Végül Puna-ban telepedett le újra, felélesztve az ásram működését. Azt állította, hogy egészségi állapotának romlását (émelygés, fáradtság, végtagok fájdalma és a fertőzéssel szembeni rezisztencia hiánya) az amerikai hatóságok mérgezése okozta a börtönben. 1990-ben 58 éves korában hunyt el hosszú betegeskedés után.
Az Osho által alapított szervezet vezetését huszonegy tanítványa vette át. A 21. század elejére a mozgalom hatalmas szervezetté nőtte ki magát. Ekkor már mintegy 750 meditációs központ létezett, több mint 60 országban, továbbá több mint ezer könyve jelent meg, tucatnyi nyelven.
SZEXUALITÁS
Az 1970-es évektől a nyugati sajtó is úgy mutatta be Bhagwant, mint a szexgurut. Sorra jelentek meg riportok az ásramban szabadjára engedett nemi életről. A szexualitással kapcsolatos beszédei miatt 1974-75-től rá is ragasztották a „vagina guruja” csúfnevet, ugyanis nyíltan hirdette a legszabadabb szabad szerelmet, mint a megvilágosodás útján tett fontos lépést. Az ásramban a tantrikus terápiában jellemzőek voltak a váltogatott partnerekkel folytatott csoportszexek.
Tehát Osho és mozgalma a progresszív és ultraliberális hozzáállása által vált ismertté – a tantrikus tanításai, valamint a szannjászínok közötti szexuális gyakorlatok népszerűsítése miatt. Elvei szerint „a tantrában minden szent, és semmi sem szentségtelen”. Osho, bár soha nem tartozott egy tantrikus vonalhoz sem, a tantra egy változataként mutatta be tanításait.
A jógát szembeállította a tantra filozófiájával. Azt ígérte, hogy az önfelfedezés – amely a nemi szabadságra is kiterjed – hozzásegít a megvilágosodáshoz.
A filozófia doktora, Elizabeth Puttick szociológus rámutatott, hogy a tantra leginkább a Wilhelm Reich munkáin alapuló nyugati szexológiával együtt befolyásolta tanítását. Osho megpróbálta összekapcsolni a hagyományos indiai tantra és a páciens alapú pszichoterápiát, és új megközelítést alakított ki általuk.
Osho nézete szerint a szex energiája maga az életenergia, egyfajta bioelektromosság, és csak rajtunk áll, mihez kezdünk ezzel az energiával. A szex társulhat a meditációval is, és ha ez megtörténik, akkor alapvetően megváltozik a minősége. A meditáció nélküli szex csak gyermeknemzésre szolgál, a meditációval társítva viszont az egyének újjászülethetnek, új emberré válhatnak.
Egyes kutatók rámutattak arra, hogy a szexuális meditáció, illetve Osho neotantrikus tanításai annak a folyamatnak a részei voltak, hogy a tanítványok elérjék „a szuper-tudatosságot”. Azért ösztönözte követői körében a szexuális felszabadulást, mert a „tantrikus szexet” a megvilágosodáshoz vezető hajtóerőnek tekintette.
