ALFRED KINSEY
Alfred Charles Kinsey (1894-1956 amerikai biológus, az entomológia és a zoológia professzora, a később róla elnevezett Kinsey kutatóintézet alapítója. Az emberi szexualitással foglalkozó kutatásai radikálisan átalakították a nyugati világ szexualitásról való gondolkodását.
Kinsey már fiatalon nagy érdeklődést mutatott a természet iránt. 1916-ban egyetemi diplomát szerzett biológiából és pszichológiából a Bowdoin College-ban. Tanulmányait a Harvardon folytatta, ahol 1919-ben doktori fokozatot szerzett. Tudományos munkásságának középpontjában a gubacsdarazsak álltak.
Kinsey 1921-ben feleségül vette Clara Bracken McMillent, négy gyermekük született. Kinsey biszexuális irányultságát számos független forrás is megerősítette.
Kinsey-t gyakran a szexológia, az emberi szexualitás tudományos tanulmányozásának megalapítójaként tartják számon. A szexualitás témájával az 1930-as években kezdett foglalkozni. Egy 1935-ös előadásában a „későn házasodás” (vagyis a szexuális önmegtartóztatás) káros fiziológiai hatásairól elmélkedett. Ezt követően a Rockefeller Alapítvány támogatásával nagyszabású kutatási programba kezdett. A kutatási eredményeket két kötetben (az ún. Kinsey-jelentés) publikálta. Az 1948-ban megjelent első kötet a férfiak, az 1953-ban megjelent második kötet a nők szexuális viselkedésével foglalkozott. Mindkettő forradalmi és ellentmondásos volt a maga idejében.
A KINSEY-SKÁLA
Kinsey visszautasította a szexuális irányultság hagyományos kategóriáit (heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális). Véleménye szerint a szexualitást olyan kontinuumként (Kinsey-skála) kell felfogni, amelynek egyik végpontján (0-s érték) a kizárólag heteroszexuális, a másik végpontján (6-os érték) a kizárólag homoszexuális irányultságú emberek találhatóak. Az emberek többsége valahol a két véglet között található. A szexuális ingerekre nem reagálókat (aszexuálisok) az X kategóriába sorolta.
A kutatás módszertanát számos kritika érte. Egyrészt a mintában jelentősen felülreprezentáltak voltak bizonyos társadalmi csoportok (a megkérdezettek 25%-a börtönviselt, 5%-a prostituált volt). Másrészt csak olyan emberek adatait tartalmazta, akik hajlandóak voltak a kutatásban részt venni. Mivel a szexualitás az 1940-es évek Amerikájában tabutémának számított, ez is torzított mintát eredményezett.
A kritikákra válaszolva Paul Gebhard – az Kinsey által alapított intézet későbbi vezetője – fejlett statisztikai módszerekkel próbálta a mintát megtisztítani a fent említett torzító hatásoktól. Az 1973-ban publikált jelentés szerint – a kutatók legnagyobb meglepetésére – a megtisztított adatok nem tértek el jelentősen a Kinsey által korábban publikáltaktól.
