A mellek a nőiséget és egyben az anyaságot jelképezik. A mellrák e két szerep konfliktusáról és örök egyensúlykereséséről szól: az önmegvalósító nőről, valamint a hozzá kapcsolódó bűntudatról, és arról, hogy hogyan tudja megtalálni az egyensúlyt a táplálásban és gondoskodásban a gyermek (belső gyermek) és önmaga szükségletei között anélkül, hogy túl szigorúan bánna magával arra vonatkozóan, hogy elég jó anya-e. A mellrák valójában azt segít tudatosítani, hogy a „fészkét” érintő dolog mentén konfliktushelyzetet él meg: attól fél, hogy a fészke szétesik vagy azokat félti, akiket a saját gyermekeinek tekinti, vagy az otthona részeként néz rá. Férfiként ez a probléma ugyanúgy megjelenhet, mely a saját belső feminin résszel való konfliktusra utalhat. Arra, hogy férfiként a természetes női oldala kifejezésével nehézségei vannak. A bal mell az érzelmi nehézségekre, elfojtott érzelmekre, a jobb mell pedig a felelős női oldalra utal, vagy arra, amit elvárnak tőle.     

A saját ritmusában élő, boldog, beteljesült nőt, aki örül az életnek, nem érinti ez a betegség. Ha a Hold és Vénusz területéhez tartozó vitális szükségleteit kielégíti, és egyensúlyban van az adás és elfogadás között, és követi a saját természetes ritmusát. A normopátia, amely túlzott normalitásra, és az érintett személy egyéniségének feladására utal, a mellrák kialakulásának legmélyebb meghatározója. A mellrák megelőzésének útja, ha az érintett a saját önmegvalósítását vállalja. 

Az emlőrák hátterében nagyon gyakran valamilyen mélyre eltemetett bánat van, amit nagyon a szívére vett, és sosem engedte közel magához, mert félt, hogy nem tud megbirkózni vele.  A probléma feloldása abban rejlik, ha felismerjük a keménységet, konokságot, túlzó büszkeséget és rejtett agressziót, és magunkhoz ölelve a konfliktust merünk a fejlődés és előrelépés útjára lépni.