A medence (pelvis) a törzs alsó része, és egy komplex anatómiai struktúra, amely többféle szövetből és szervből épül fel, és több fontos funkcionális szerepet tölt be az emberi testben. A medencét alkotják a medence csontjai, valamint a medencecsontok által körülzárt üreg a medenceüreg, mely a medencei szerveket tartalmazza, mint például a húgyhólyag, a nemi szervek és végbél.

A medenceüreg a kismedencéből (pelvis minor) és nagymedencéből (pelvis major) áll. A közöttük lévő ovális alakú linea terminalis határolja el ezeket a területeket, mely nőknél meghatározza a szülőcsatorna bejáratát. A nagymedencének csak hátul van csontos fala (csípőcsontok és ágyéki csigolyák), melyek nem jelentenek anatómiai akadályt a belső szervek számára, míg a kismedencét minden oldalról csontok határolják, mint például a szeméremcsontok, az ülőcsontok, csípőcsontok, a keresztcsont és a farokcsont.

A két medence határvonala a keresztcsont felfelé néző része, a csípőcsont ívelt vonala és a szeméremcsont felső íve. A nagymedence elsődlegesen a hasüreg alsó szerveinek nyújt támaszt, míg a kismedence fontos szerepet játszik a húgyhólyag, a belső reproduktív szervek és végbél (rectum) elhelyezkedésében és támogatásában. A kismedencét alulról a gát (perineum) zárja le, mely a medencefenék (medencei rekeszizom alatti terület. Ez a külső nemi szerveket is tartalmazza.